A kereszt világszerte ismert szimbólum, amelynek különösen vallási és kulturális jelentősége kiemelkedő. Egyszerűsége miatt a környező világ formáiban minden kor embere fölismerte: keresztre emlékeztet a négy égtáj, a kiterjesztett szárnyú madár, a zászló, mérleg, kard, az úszó emberi test, hajó, árbóc, horgony, hárfa, eke stb. Ezáltal jelképezhet égitestet, szelet, vihart, fát, embert, állatot, eszközöket; lehet az áldás vagy átok jele.] A tau (Τ τ) a görög ábécé tizenkilencedik betűje, az óhéber ábécének pedig az utolsó betűje, a tau (mint kereszt) iratokat hitelesítő aláírásként is szerepelt; s az írásbeliség kialakulásával szintén a személy nevét, s ezzel magát a személyt helyettesítő írásjel lett. Jézus korában a taut kétféleképpen írták: »+« vagy »X« alakban, így látható az 1. században készült palesztinai szarkofágokon is.
A kereszt, mint szimbólum, I. Constantinus római császár uralkodása (306–337) alatt keletkezett. A 4. századtól a keresztények dicsőségének a jele, ma is a kereszténység legelterjedtebb jelképe.
A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. Jézus a jeruzsálemi Golgotán, keresztre feszítve adta életét helyettesítő áldozatul. Feszületet helyeznek el a katolikus, ortodox és evangélikus templomok oltárán, vagy közvetlen közelében. Feszületet visznek a katolikus liturgia szerint a körmenet élén és a püspökök előtt. Kereszt van a katolikus és az ortodox templomok, valamint a legtöbb evangélikus templom tornyán is. Számos sírkő kereszt formájú. A keresztények lakta otthonok elengedhetetlen része az ajtó fölé tett kereszt.
A legfontosabb kereszt formájú jelek mindegyike létezett már a kereszténység előtt is; szent szimbólumként szerepelt a különböző pogány népek között. A korai keresztények nem tartották a keresztet (vagy kínfát) – amelyen Jézus meghalt – értékes szimbólumnak, hanem sokkal inkább “átkozott fának”, “a halál és szégyen eszközének”. Bizonyított, hogy az 1. századi őskeresztények el is utasították Jézus halálának ábrázolását.
A mai keresztény kereszt az első századokban még ismeretlen volt, mint keresztény jelkép. A korai kereszténységben még a bárány és a halak voltak a leggyakoribb jelképek. A kereszt csak akkor kezdett keresztény szimbólummá válni, amikor az egyház elkezdett felvenni pogány vonásokat, vagy a pogányság elkezdett felvenni keresztény vonásokat. Amikor a pogányokat tömegesen megtérítették az egyházba, megengedték nekik, hogy továbbra is megtartsák pogány jeleik és szimbólumaik többségét, de azok új értelmet kaptak. Így vették át a kereszt latin (†) vagy a T formáját is, amely aztán Krisztus kereszthalálára mutatott rá.
A keresztet a gótika koráig csak ékkövekkel, vagy növényi motívumokkal díszítették, a test nem került fel rá. A gótika ábrázolta először a kereszten a megfeszített Krisztust. Ezután nevezték a korpusszal (testtel) ellátott keresztet feszületnek is. A magyar szóhasználat tehát megkülönbözteti a keresztet és a Krisztus testét hordozó feszületet.
A gyűjteményben számos, különböző technikával készült kereszt található, a kiállításba beemelt alkotások mai művészek hitvallásai művészi formában.